bejegyzés,  blog,  boldogság,  coaching,  fejlődés,  kommunikáció,  konzultáció,  megújulás,  útkeresés,  változás

Te kinyitod a szádat?

Hogyan lehet az, hogy engem általában párkapcsolati témával találnak meg az ügyfeleim? Sok ága van a life coachingnak, mégis a legtöbb nálam jelentkező végül a párkapcsolatánál köt ki, mint központi téma, és azzal kapcsolatos célt tűz ki maga elé. Valószínűleg vonzom is ezeket az embereket, hiszen túlvagyok már bizonyos eseményeken, élethelyzeteken, amik miatt hitesessé váltam a szemükben, illetve azért is, mert életünk központi pillére a társas kapcsolat, amely ha meggyengül, az egész felépített rendszer megdől és talán össze is omlik. Egyszerűen az egyik legfontosabb illetve leginkább szem előtt lévő „dolog” az életünkben.

Egyébként számomra is ez az egyik legérdekesebb téma, rendszeren tanulmányozok is olyan oldalakat, ahol párkapcsolatokról van szó, azok közül is azok a kedvenceim, ahol olvasói leveleket közölnek. Persze érdekesek az egyéb pszichológusok/szakemberek által írt cikkek is, mégis, a legtöbbet tanulni, a legjobban látni a lélek, az érzelmek, a gondolkodásmód rezdüléseit az ilyen önkéntes vallomásokból lehet. Van, hogy a randizás nehézségeiről szólnak ezek az írások, van, hogy szakításról, boldogságról, túlélésről, de leginkább a konfliktusokról. És az értetlenségről; Miért történik ez? Miért teszi ezt és ez a párom velem? Miért flörtöl mással?  Miért csal meg? Miért pakolt össze? Miért nem fekszik le velem? Miért tölt annyi időt a munkahelyén? stb. A mindennapok rendesen présbe helyezik a párkapcsolatokat, sokszor ezer lelki, érzelmi súllyal is terheltek, amelyekről egyik fél sem tud. De ha tudnának, se tennének semmit általában. Jól van az úgy, majd megoldódik. Persze nem, és azt veszed észre, hogy csak mélyülnek a ki nem mondott, nem kezelt problémák, amikből lassan frusztrációk, szorongások alakulnak ki, amikből viták, veszekedések generálódnak. És továbbra sem érted, hogy mi van veled? Van-e egyáltalán valami? De biztosan minden rendben, mert te mindig minden helyzetben pozitív vagy (apropó, ezt olvastad már?)

Általában ekkor, itt jönnek be a képbe a jósnők, akik kiolvassák a jövőt a tenyeredből, az asztrológia, a számmisztika, a Tarot, a különböző csodát és megoldást, feloldást ígérő kezelések, kineziológia, Angyal-kártya, a nőiesség-szeánszok, a Zumba, a fogyókúra, a kétségbeesett kutatás, hogy megoldódjon a csomó a lelkeden, hogy végre könnyebb legyen, hogy végre átlásd, mi folyik körülötted. Mindenre gondolsz, csak arra nem, hogy szembenézz önmagaddal és kinyisd a szádat, beszélj. Persze elmondod talán a barátnődnek, de valódi megoldása neki sincs számodra, hiszen nem a te életedet éli, maximum egy külső megfigyelő, ha mégoly jól ismer is. Az ő tanácsai számodra annyit segítenek, mint a nagybeteg embernek a történetek, amik erről szólnak, hogy valaki, valahol már meggyógyult ebből. Távoli és hinni sem tudsz benne igazán. De hát ugye, azt sem tudod, te mit érzel, sőt mit akarsz, csak keresel, csak szimatolsz valami után, amitől reméled a gyógyírt. Van egy jó hírem! Tényleg jó, ne szörnyedj el! Nincs gyógyír, vagyis van, csak nem abban a formában, ahogy képzelted. És nem fogod megtalálni addig, amíg szembe nem nézel magaddal. Ha mástól várod a megoldást, soha, de soha nem leszel boldogabb, elégedettebb, és soha nem fogod megélni azt, hogy a te igazán megtettél valamit, ami még téged is meglepett. Azaz a gyógyír te magad vagy, a te saját egyéni megoldásod.

Tudom, hogy milyen nehéz a tükörbe nézni és azt kérdezgetni: mit akarsz? Mire vágysz? Hogyan képzeled el a boldogságot, az életedet? Mi az, amit megtehetsz magadért? Ami pedig még nehezebb: válaszolni, majd a válaszok után, ha szükséges, változtatni.

De hogyan kapcsolódik mindez a párkapcsolatokhoz? Úgy, hogy az ülések alatt lassan kirajzolódik egy kép. Többnyire hasonló, bár a legkülönfélébb emberekkel találkozom, mégis van egy erőteljes közös vonás: a kommunikáció hiánya. Meg szoktam kérdezni: és a férjed/társad tud róla, hogy hogyan érzel? Nem (ilyenkor persze vesz egy irányt az ülés, amit most nem részleteznék). Ha igen, tettetek valami lépést már a probléma megoldására? Nem, mert ő minden megoldástól elzárkózik. Mik voltak ezek a megoldások eddig? Hát… sokat veszekszünk/nem szólunk egymáshoz/mindig ugyanoda jutunk, egy helyben topogunk. Arról tehát sosincs szó, hogy a két társ leülne egymással szemben és beszélgetne, szépen tételesen elmondaná, mit lát másként, miben lát problémát, netán milyen megoldást lát. Ugyanis nincsenek valódi beszélgetések. Ritkák, mert félelmetesek ugyanis. Viszont anélkül nem tud működni semmi. A párkapcsolatok főleg nem. Minden ellentétes híreszteléssel szemben, nem, sem a nők sem a férfiak nem képesek a gondolatolvasásra (jobb is), ezért kénytelenek vagyunk – ha eredményt akarunk – beszélni, beszélgetni. El kell mondani a valódi érzéseket még akkor is, ha magunknak okozunk fájdalmat és akkor is, ha a másiknak. A jó hír az, hogy amikor az üléseken megtörténik az áttörés, az ügyfél képes lesz a szembenézésre, a változtatásra, a kommunikációjának megváltoztatására, a társas kapcsolatok gubancai is oldódni kezdenek, és nem fordul elő olyasmi, hogy pl. egy napon arra megy haza a munkából, hogy a férje összepakolt és elhagyta a lakást (erről egy későbbi cikkben). Általában sokat javul a kapcsolat minősége és új dimenziók nyílnak meg olyan emberek számára, akik felvállalják a kapcsolat felelősségét, és az azzal járó őszinte kommunikációt. A boldogság elérhető, de apró dolgokon múlik, néha azon, hogy a megfelelő emberhez fordulsz, amikor azt érzed, valami nem stimmel. És persze azon, kinyitod-e a szádat 😉

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük