blog,  boldogság,  célok,  coaching,  konzultáció,  önbizalom,  önismeret,  változás

Belső játszma

Nagyon érdekes az emberek reakciója, amikor megtudják, hogy coach vagyok. Néhányan azonnal mesélni kezdenek, hátha ott helyben megoldom a problémájukat, vagy legalább tanácsot adok, mit tegyenek, néhányan csak legyintenek, nekik aztán biztosan nincs szükségük ilyesmire, bár sokszor fogalmuk sincs, mire mondanak nemet. A legviccesebb kérdés egy kedves barátomtól érkezett, aki már hallott ugyan a coachingról, de csak nagy vonalakban. Azt kérdezte: A coach az, aki lusta volt elvégezni a pszichológia szakot?
Mi tagadás, megdöbbentett ez a látásmód, még nem találkoztam vele, de csak mosolyogtam rajta, tudom, hogy sok félreértés, és félinformáció él a fejekben. Nem, a legkevésbé sem a lusta emberek lesznek coach-ok. Sőt, több pszichológust ismerek, aki coach-ként is dolgozik, és a két munkát teljesen elkülöníti névleg is. Mert másról szól.
Talán a honlapon már böngésztél kicsit, és elolvastad a konzultáció menüpontban leírtakat, ettől függetlenül érdekes új nézőpontot nyújthat ez a bejegyzés is a coaching lényegéről, és hogy miért olyan hasznos a mai világunkban, tulajdonképpen minden területen.

A coaching lényegét, mint új és forradalmi módszert egy Timothy Gallwey nevű edző/teniszoktató fogalmazta meg először a “Tenisz, mint belső játszma” című, 1973-ban megjelent könyvében (melyet aztán a hatalmas siker után további “…, mint belső játszma” könyvek követtek). Lényegében azt fejtette ki, hogy a sportoló eredményessége nem kizárólag fizikai állapotától függ, annak pszichikai fejlesztése és támogatása legalább olyan fontos tényező. Így az edző egyfajta tanácsadóvá is válik, aki segíti a sportolóját abban, hogy a belső korlátait – melyeket önmaga elé állít – legyőzze. Hamar kiderült, hogy Gallwey módszere nem csak a sportban, hanem az üzleti, egészségügyi és oktatási területen is fantasztikusan javítja a “játékosok”, azaz az egyének mindenkori teljesítményét. De lássuk az ő szavait:

Minden emberi erőfeszítésben két fontos aréna van: a külső és a belső. A külső játszma a külső arénában játszódik, hogy legyőzzük a külső akadályokat, hogy elérhessük a külső céljainkat. A belső játszma a játékos tudatában játszódik, olyan akadályok legyőzése a cél, mint a félelem, a kétség magunkban, a fókusz elvesztése, akadályok, és korlátozó koncepciók és feltételezések. A belső játszmában azokat az akadályokat akarjuk legyőzni, amelyeket saját magunk állítunk saját magunk elé, amelyek megakadályozzák az egyént vagy egy  csapatot, hogy elérje a lehetséges maximális képességeinek megfelelő teljesítményt…” 

A Harvardon tanult irodalmat, később a teniszcsapat kapitánya lett. Tim Gallwey egy előadáson, 2017-ben.
Foto: Juarez Matiaz/ Divulgação

Ma már a legtöbb élsportoló életében az edző mellett jelen van egy coach is , aki mentálisan készíti fel a versenyzőt a megmérettetésekre. Sokszor hatalmas lelki terhek alól kell felszadadítani egy-egy embert, de van, hogy csak az önbizalmát kell erősíteni, esetleg eloszlatni a félelmeit. Ha az egyenletből kivesszük a sportot, és kivetítjük az élet egyéb területeire, látható, hogy abszolút megállja a helyét máshol is, sőt, szükség van rá. Tulajdonképpen mindenhol, ahol célt, sikert lehet elérni, ahol meg kell küzdenünk a saját akadályainkkal.
Egyszerűen szólva, saját magunk (mentalitásunk, gondolkodásunk félelmeink stb.) állunk a boldogságunk és sikerességünk útjába. A coaching pedig olyan, mint valami szellemi gladiátor játék, vagy akár akadályfutás, ahol egy segéd minden új ellenfélnél/akadálynál adogatja a segítő eszközöket, de persze az akadályt/ellenfelet a játékosnak kell legyűrni.
A coach ebben a belső játszmában (vagy inkább belső munkában) tudja segíteni az ügyfelét. Ebben tudunk segíteni mi is neked.

Keress bennünket, ha úgy érzed, szükséged van ránk!

Szeretettel, Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük