boldogság,  célok,  coaching,  konzultáció,  önismeret,  tervezés,  útkeresés,  változás

Az álmodozások kora lejárt

Az újév hagyományosan új lehetőségeket tartogat számunkra, ahogy a hónap első napjai vagy a hétfők is ezt a képzetet keltik általában. Régen nagy divat volt az óév utolsó napján megfogadni valamit, akár több mindent is; lefogyok, leszokom a dohányzásról, elkezdek sportolni, többet leszek friss levegőn, rendbe teszem a kapcsolatom a barátnőmmel/szüleimmel/partneremmel, és még sorolhatnám. Persze ezek a fogadkozások aztán (pl. nálam) már január végére kifulladtak; mert elkezdtem koplalni és fogyni ugyan, de nem elég gyorsan (megállt a súlycsökkenés, éhes is voltam), mert 2 nap után megőrültem egy szál cigarettáért, mert az első hűbelebalázs-féle edzésem után leülni sem tudtam, nemhogy felállni és így tovább. Mire jók hát ezek a fogadkozások? Nekem meggyőződésem, hogy bár már mindenki csak legyint újévkor „úgysem tartom be”, valamire mégiscsak jók ezek az év végi gondolatok. Érzések. Megérzések. A tudatalatti dolgozik. Valami nem jó, valamin változtatni akarunk. A kérdés csak az, hogy tényleg akarjuk-e azt a változást, vagy végül is elég jól elvagyunk néhány-, vagy akár sok kiló súlytöbblettel, cigarettázva, sport nélkül, haldokló kapcsolatokkal?
A fogadkozások kora egyébként tényleg lejárt, ma már célokról beszélünk, hiszen sokkal konkrétabb is a megfogalmazás. Az álmaink persze megmaradhatnak, de ezek gond nélkül meg is valósíthatóak, ha célt csinálunk belőlük. Amennyiben lehetőségeink engedik, a határ a csillagos ég. Szóval nem „bárcsak” kezdetű ábrándképekről van szó, hanem szinte kézzelfogható, határidős mérföldkövekről, amikhez ha elérünk, olyan érzésünk lesz, mint amikor az úszó elsőként csap a célba, vagy a hegymászó feljut a csúcsra (vagy bármi, ami eszedbe jut, ami hatalmas örömforrást jelentett az életedben). Szinte leírhatatlan, mert annyi minden van mögötte. Munka, befektetett energia, némi lemondás, változások, de a célban lenni annyira jó és felemelő, hogy az odavezető út fáradalmai szinte eltörpülnek. Én megtapasztaltam többször is ezt a boldogságot, ezt az eufóriát (szerintem nyugodtan nevethető annak): például amikor pályát módosítottam és hosszú évek keresése, elkeseredett nyűglődése után megtaláltam a hivatásomat, vagy amikor elértem azt a (test)formát, amivel boldogan élek együtt (habár távolról sem tökéletes), amikor letettem a cigit (ez már régebbi sztori), vagy amikor tudatosan meghoztam egy olyan döntést, ami az egész életemet megváltoztatta (aztán kiderült, hogy nem is, de amikor meghoztam a döntést, akkor azt hittem, ezért ezt is eufóriaként éltem meg). 

Az életünk döntések sorozata a boldogabb élet reményében, és jó esetben úgy hozzuk meg a döntéseinket, hogy közben nem tévesztjük szem elől a célunkat.
De van egyáltalán cél? Megfogalmaztad már azokat a dolgokat, amiket idén szeretnél elérni?
Elgondolkodtál már azon, hogy mit tehetnél azért, hogy megvalósítsd őket? Végigzongoráztad a lehetőségeidet vagy inkább a “sors”-ra bízod magad?

Ha tudatosan, önbizalommal telve állnál a kihívások elé, én itt vagyok, hogy segítsek. Ha úgy érzed, hogy szükséged van egy olyan emberre, aki empátiával és megértéssel fordul feléd, és aki segít továbblendülni az esetleges elakadásaidban, keress bizalommal! Idén a boldogság elérhető közelségbe került!

Szép napot kívánok,

Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük