boldogság,  célok,  coaching,  konzultáció,  megújulás,  tervezés,  változás

Készíts tervet és változtasd meg az életed!

Gondolkozz, érezz kicsit! Milyen kedved van ma? Ha egy tízes skálán kellene értékelned a hangulatod, a közérzeted (ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb), hányast adnál? Megvan? Most akkor elmélkedj picit azon, hogy mit tudsz megtenni azért, hogy ez az érték javuljon? Eszedbe jut valami?
(ezt a gyakorlatot egyébként minden nap elvégezheted, szuper napkezdő, összeszedi a gondolataidat még a pörgés beindulása előtt)

Tegnap olvastam egy cikket Nigella Lawson-ról, aki számomra hihetetlenül inspiráló nő, elsősorban azért, mert nem nyugodott bele abba, hogy van elég pénze, hogy jól éljen (gazdag családba született, és férje révén is biztosítva volt számára a luxus élet), hanem szeretett volna valami olyasmit, ami az övé, amivel meg tudja mutatni, ki ő valójában. Szerintem mindenki ismeri a munkásságát, csúcskarriert futott be a szakmában, de már 40 éves volt, amikor az áttörés megtörtént. Számomra az ő sztorija is azt példázza, hogy mindig van új lehetőség, és sohasem késő változtatni, valami újba, másba belekezdeni.

No, de hogy a lényegre térjek, az egyik pontban (melyek felsorolták az érdekességeket róla), megemlítették az életfilozófiáját is, miszerint nem érdemes semmit sem túltervezni, mert a célhoz vezető út így nem lesz kellemes élmény.
Bevallom, én sokáig valódi cél és tervezés nélkül éltem, pontosabban, a gyerekeim határozták meg a napjaimat, az ő céljaik, igényeik szerint éltem és terveztem. Még pontosabban… sokszor inkább csak halogattam, majd végül kapkodva, kaotikusan végrehajtottam az adott feladatot az utolsó pillanatban. Éppenséggel mindenféle tervet sutba dobva, mert ahhoz idő és egy rendes terv kellett volna. Borzasztó energiákat emésztett fel. Szemben velem ott van egy kedves barátom, aki az én teljes ellentétemként aprólékos tervező volt, órákat, napokat, néha heteket volt képes agyalni egy-egy cél megvalósítási tervén úgy a munkájában, mint a családi életében. Ez nála is rengeteg energiát jelentett. Mi két szélsőséget képviseltünk, és azt hiszem, egyik sem igazán megfelelő a célok megvalósításának szempontjából, hiszen rengeteg szorongással és túlzott energiaigénnyel jártak.

Nigella szavai arra világítanak rá, hogy kezeljük lazán, de mindenképpen tervezzük a céljainkat, és nem utolsósorban, élvezzük odavezető utat, különben nem jön az áhított sikerélmény, illetve, ha jön is, keservesnek érezzük.

De mitől jó egy terv? Mikor lesz elég laza, ami nem okoz – mondjuk – szorongást a tervezőjében?
Amikor tavaly elkezdtem ezt az évemet megtervezni, úgy álltam hozzá, mint egy üzleti tervhez (a hasonlatot egy kollégámnak köszönhetem). Szinte hétről hétre, hónapról hónapra be akartam osztani, mikor mit fogok tenni, mi lesz a következő lépésem, de viszonylag hamar teljesen megtorpantam. Novemberre egy káosz volt az agyamban. Mi lesz, ha ez nem jön össze? Akkor hogyan teszem meg a következő lépést? Hogyan építkezem tovább, ha nem lesznek meg az előzőleg betervezett eredmények? Mit teszek, ha nem lesz elég pénzem a megfelelő változtatásokhoz, ha nem jönnek be az elképzeléseim, ha, ha és ha… Teljesen begörcsöltem.
A mentorom viszont rávilágított, nincsenek köbe vésve ezek a tervek. Ne féljek tőle, hogy rugalmasan kezeljem őket, és ha kell, ha a lehetőségeim, a változó viszonyok úgy diktálják, legyek képes változtatni.

Milyen legyen hát egy terv?

  • Legyen egy célunk (ezt nevethetjük másnak is, pl. mérföldkőnek, fordulatnak, határvonalnak, bárminek, a lényeg, hogy egy fontos pont az életünkben, amelyet el szeretnénk érni). Ez a cél legyen konkrét és mérhető (tehát olyasmi, mint, hogy boldog akarok lenni, nem elég kézzelfogható), és legyen egy bizonyos határideje (azaz, a „majd valamikor az évben” nem túl inspiráló). Legyen továbbá vonzó (hogy hajlandó legyél tenni érte), és nem árt, ha a realitások talaján marad.
  • Vegyünk elő egy papírt (tervező füzetet, vagy jegyzetalkalmazást stb.) és írjuk le ezt a célt (mint korábban mondtam, az álmodozások kora lejárt), pl. Szeretnék márciusra új munkahelyet találni, ami közelebb van az otthonomhoz, így több szabadidőm jut magamra.
  • Foglaljuk listába, milyen erőforrásaink vannak már meg ahhoz, hogy a kitűzött célunkat elérjük? Például: megvan-e a megfelelő tudásunk? Vannak-e támogatóink, megfelelő eszközeink hozzá?
  • Írjuk le, mire van még szükségünk. A következő pontban fogalmazzuk meg, milyen lépéseket tervezünk, és hogyan fogjuk ezeket a lépéseket megvalósítani. Szinte kész is.
    Fontos, hogy ez a terv, ez a cél mindig szem előtt legyen, és olyan vonzó legyen számodra, hogy hajlandó legyél dolgozni, illetve, ha szükséges, változni, változtatni is érte.
    De mindenekelőtt: csak lazán!

 

Ha nem boldogulsz egyedül, ha mégsem megy olyan lazán, ahogy elképzelted, szeretettel várlak egy Konzultációra, vagy Coaching folyamatra!

 

Szép napot kívánok!

 

Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük