önismeret,  újrakezdés,  Uncategorized

Felállni a padlóról – avagy visszacuccolás a porhüvelyembe

Kiégtem. Nincs mit szépíteni, ennyi. Elfogytam a sok sok év alatt. Kicsit féltérdre ereszkedtem. Az agyam zakatol, a testem jeleket küld. Közben a lelkem üres.

A klasszikus „burnout” fázisokat hoztam becsülettel, mert én mindig mindent hozok becsülettel. Ezt is pontosan prezentáltam. Úgy, mint az elmúlt években mindent. Precízen, lelkiismerettel, magas fokon és hőfokon, tökéletesen. Ahogy azt a Világ megszokta tőlem és ahogy azt én elvártam magamtól. Profi munka!

Amikor pár éve leesett mi a frász bajom van, azonnal agresszióval, rengeteg méreggel vádoltam másokat. De közben legbelül a lelkem mélyén tudtam, tudom hosszú évek óta, hogy az összeomlás elleni megoldás igazi kulcsa önmagam vagyok. Nincs senki aki ezt csinálta rajtam! Én voltam az egyedül. A többiek csak elmentek addig, amíg én hagytam, sőt segítettem is nekik hogy még tovább feszítsenek. Aztán egyszer valami belém hasított:

Változtass! De ez olyan nehéz ugye? Meg félelmetes is ugye? Mert a megszokott kínzó kényelemből egy izgalmas ismeretlen felé indulni nem egyszerű feladat. Paradoxon mi?

Tudatalattink folyamatosan mérlegel. Fáj e már annyira a most, hogy indulj? Ha maradsz a megszokásban, akkor még nem kínlódsz eléggé.

Úgy érzem most magam, mint amikor egy hosszú vajúdás végén ráeszmélek, lassan megszületik a gyermekem. Sírok, mert fáj. Nehezen engedem el, mert jó volt az úgy ahogy volt. De tudom, nincs vissza út. Miközben még éppen a kitolási fázisban vagyok, az elmém máris boldogan továbbugrik egy új szintre, ahol annyi minden van ami új és lehetséges. Az agy kéri a szívet, kövesse. A szívnek fáj, de indul, hogy dobogjon újra valami másért és hittel és nagyon! A lélek tétova csak. Totál skizo, összezavarodott periódus.

Mert a lélek beletette tényleg mindenét a múltba. Sosem csalta meg azt, amit csinált. Mert amikor már az agy és a szív is feladta, Ő még mindig hitt. Most végignéz az üres házán és kicsit még nyüszít a sarokban a padlón. Az összes értékét széthordták, volt akinek még segített is a drága kínai vázát berakni a csomagtartóba, láthatóan semmije sem maradt. Szipogva feláll, hogy elhagyja a házat.

Aztán egyszercsak megjelenik az agy és a szív az ajtóban és elkezdenek szépen lassan bepakolni. Mi a fene folyik itt? A lélek nem ért semmit! Azok ketten meghozták az új értékeket. Mert ilyenek ezek! Szerencsére!

Nincs még annyi berendezés, mint volt. Nem is olyan kifinomult még a stílus, az enteriőr. Nem is túl kényelmesek a bútorok. A léleknek nem tetszik még minden, de hagyja hogy azok ketten becipeljenek csomó különböző dolgot, amikről még el sem tudja képzelni mire lesznek jók, de legbelül tudja, minden rendben lesz. Lassan megnyugszik és beleül egy nagy, elképesztően lila, füles fotelbe, ahonnan pontosan lát és érez mindent. Újra teljes a csapat!

Ezeket a gondolatokat nekem nem ciki leírni és megmutatni neked! Erősnek látnak sokan, de az erőmnek nem abból kell fakadjon a jövőben, hogy mindig tartom magam és mindig azt közvetítem Jedi vagyok. Az erőm abból kell fakadjon, hogy képes vagyok alkalmazkodni, változni és változtatni úgy, hogy közben élvezem a változás minden pillanatát és az energiáim megsokszorozódnak.

A kiégést megelőzni a legoptimálisabb. Van rá sok módszer, de a legegyszerűbb, ha simán csak figyelsz magadra! Ha tervezel és vannak céljaid az életben. Ha időnként megállsz és mérlegelsz. Felteszel pár kérdést magadnak és őszintén válaszolsz is rá. Ha megnyugtatóan a helyeden vagy és semmi nem feszít, vagy tudatában vagy a feladataidnak és úton vagy éppen, akkor pillanatnyilag a kiégés nem fenyeget.

Rengeteg lehetőség van az életben! El sem hittem, de most már tudom! Tudom, hogy az agyam által felvázolta utak egyike tuti befutó lesz. Mivel szívem-lelkem beleadom, ezért biztos a siker. Végre már látom, érzem és legutolsónak az elmém is leokézta már, hogy tényleg vannak körülöttem, akik támogatnak és azt is elfogadom, hogy mindezt önzetlenül teszik. Baromi jó érzés! Próbáld ki ha még nem tetted!

Ami sokat segített elindulni újra, az az önismeretem fejlesztése. Ennek is sokféle módszere van. Amiben én hiszek, hogy beszélgetünk magunkról. Hogy merünk segítséget kérni. Hogy nem söprünk semmit a szőnyeg alá. Hogy legalább magunkkal őszinték vagyunk. Ezek az első lépések.

Egymás segítése a kulcsa, hogy szó szerint életben maradjunk ebben a mai csuda Világban. Ezért lettem coach hivatalosan is. Azért mondom, hogy hivatalosan, mert míg tanultam, rájöttem, hogy évek óta gyakorlom a szakmát, de most már meg is tudom fogalmazni mit is csinálok és szakszerűbben tudom művelni.

Ha úgy érzed szükséged van egy kis iránykeresésre, keress meg minket egy orientációs beszélgetés erejéig. Addig is lendülj be és maradj is úgy!

Csodaszép napokat kívánok!

Körmendi Anita – coach

www.eldjolazeleted.hu

2 hozzászólás

  • Huzsvai Istvánné

    Köszönöm Anita!
    Tetszik a cikked.
    Egyetértek Veled, csak jól élni van értelme és ez a fejünkben dől el.
    Sok sikert kívánok a munkádhoz és az életedhez!
    Inci

  • Heni

    Bizony, bizony, tudnék erről mesélni én is… Hogy mi az az újrakezdés 22 év után 4 gyerekkel a semmibe…
    Mikor mégis TUDOD, hogy ez az út JÓ, mert a TE utad, és végigjárod, akármi is lesz. Mert ott a vége jó, az a megnyugvás, a boldogság. Önmagad.
    Imádlak Anitám, eddig is sok erőt adtál sokaknak a jelenléteddel, a barátságoddal, kívánom, hogy “hivatalosan” is kamatoztasd.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük